4.fejezet:
Ágyhoz kötve
Írta: Roland Winchester
El
sem hittem hogy a éppenséggel a Pierce családhoz tartunk
segítségért. Mégis mit gondolt Samuel? Hogy majd belépek és
,mint egy barátot üdvözöl engem a bosszúra vágyó Mark Pierce?
Kinek megöltem az öccsét ,de tegyük hozzá hogy az aranyos kis
öccs maga volt a pokol. Roland Pierce, a név hallatán csak a
gonoszságai jutnak az ember eszébe ,de mit lehet tenni. Muszáj
összefognunk hogy ne mészároljanak le minket. Tizenkettő
kimenekült a több ezer vámpír közül ,de most ránk vadásznak
és a vérünkre fáj a foguk ,de miért is? Még minden olyan
zavaros ,de valami azt mondja bennem hogy idővel mindenre fény
derül és hogy Tom halála nem volt hiába való. Samuel vezet én
mellette a kocsi ablak üvegére támasztom arcomat és az esős
aszfaltot nézem. Felidőzik benne az arénában amikor azért úsztam
hogy megmentsem Armeryt az újdonsült testvéremet. Felidézem ahogy
Tomot látom a csodálatos fehér fényben és ahogy átölel.
Felidézem ahogy majdnem minden pillanatban meghaltam ,és hogy most
mégis itt vagyok. Lehet hálásnak kellene lennem? De miért? Azért
mert most menekülhetek lehet életem végéig és egyetlen
szerelmemmel sosem élhetem normálisan az életemet. A családom
vámpírokból áll és ezen már mi sem változtat.
-Megérkeztünk.
-ébresztett fel Samuel. Elaludtam a nagy beszélgetés közben.
-Akkor
most csak úgy becsengetünk hozzájuk? -kérdeztem zavartan és még
mindig hitetlenkedve hogy éppen bemenni készülünk az ősi
ellenségeinkhez.
-Tudsz
jobbat? Menjünk. - Samuel egyik kezével megfogta a karomat a
másikkal pedig kinyitotta a kocsi ajtómat majd elindultunk az
ajtóhoz.
Sok
csengetés után Anagiri nyitott nekünk ajtót. A boszorkány aki
amíg én az arénában voltam segített a családomnak ,és Tomnak.
Próbáltak vissza hozni minket ,de nem sikerült. Anagiri nagyon
szép lány és ezt Samuel is észre veszi. Alig tud megmukkanni.
-Gyertek
csak be. - Mondja Anagiri a törzsi boszorkány majd elvezet Mark
ágyához majd megfordul és azt mondja hogy nagyon vigyázzunk most
nagyon gyenge.
Elhúztam
a függönyt és eszembe jutott. Mielőtt kijutottam a sötét
erdőből Louis elrejtett a fejemben egy gondoltatott...azt hogy
fojtsam meg magam. Már épp majdnem megöltem saját magam mikor
Mark Pierce beugrott velem a fény portálba, de várjunk csak mit is
mondott Samuel?! Gregor az egyik ősi vámpír képes beleültetni
gondolatot az agyadba. Nem, gondoltam … nem lehet igazi hogy Louis
igazából Gregor. Miért tenne ilyet? Miért lenne velem ,és miért
mentene meg hogy a végén megöljön? Minden esetre vissza húztam
Mark függönyét és oda fordultam Samuelhez.
-Samuel.
Csak 11 menekült van. Louis nem menekült. Louis igazából Gregor.
Emlékszem mikor ott voltunk az erdőben azt rakta az agyamba hogy
fojtsam meg magam ,de Mark megmentett....... -Samuel csak nézett
majd mögém meresztette a tekintetét.
-Igen
,mert én már tudtam hogy az a szemét egy ősi vámpír és persze
azért is ,mert örülten menekültem. -Válaszolt hátam mögött
kicsit döcögősen és fáradtan Mark Pierce aki felkel az ágyról.
Az egész teste kötésből áll. Kezei sebesek. Hát én még
könnyen megúsztam ezt a kis kalandot ,mert ahogy elnézem őt és
látom a szemében a fájdalmakat. Viszont egy valamiben egyezzünk
mind ketten elvesztettük az öcsénket és habár az erdőben meg
akartuk ölni egymást most mégis egy csapatban kell játszanunk.
Samuel elmondta Marknak amit nekem és persze ahogy ismerem a Pierce
bosszú szándékait benne van a dologban. A kérdés az hogy a húga
Amanda mit szól ehhez? A kis kedvence Roland volt és én megöltem
őt. Mi öltük meg a másik testvérét Fredericket is ,de hát az
isten szerelmére veszélyesek és haláliasak voltak. Ha nem tesszük
akkor most mi fekszünk holtan. Előre féltem ,de Mark azt mondta
nem érdekli a húgicája. Most azonnal induljunk a többiekért.
Mark és Samuel mellet már nem érzem magam veszélyben ,de persze
Mark még nagyon gyenge sőt sokkal rosszabb alig tudott lábra
állni. Jajgatására azonnal belépet Anagiri és segített neki
vissza feküdni. Majd oda jött hozzánk:
-Sajnos
most nem tud ilyen nagy kalandokat vállalni. Valószínű bele halna
a nagy megterhelésbe. Még két hétig feküdni kell. -Samuel fújt
egyet majd szólt Anagirinek hogy vissza jön érte addigra gyógyítsa
őt fel.
Kijöttünk
a házból és túléltük. Meglepetésemre még van fejem és nem
döftek karót a szívembe. Beültünk a kocsiba. Samuel csöndben
ült majd megkérdezte
-Ki
legyen a következő?
-Mi
a végcél? -kérdeztem vissza.
-Anya
és apa rejtekhelye ahol már ott van Armery. -Alig várom hogy
lássam a másik bátyámat. Már hiányzik. Samuellel megbeszéltük
és arra a következtetésre jutottunk hogy felkeressük Patrickot az
egyik menekültet aki nem máshol mint a nagy New Yorkban élt így
egyenesen oda vettük az irányt.