2014. június 17., kedd

My Little Family 3: 4.fejezet: Ágyhoz kötve

4.fejezet: Ágyhoz kötve
Írta: Roland Winchester

El sem hittem hogy a éppenséggel a Pierce családhoz tartunk segítségért. Mégis mit gondolt Samuel? Hogy majd belépek és ,mint egy barátot üdvözöl engem a bosszúra vágyó Mark Pierce? Kinek megöltem az öccsét ,de tegyük hozzá hogy az aranyos kis öccs maga volt a pokol. Roland Pierce, a név hallatán csak a gonoszságai jutnak az ember eszébe ,de mit lehet tenni. Muszáj összefognunk hogy ne mészároljanak le minket. Tizenkettő kimenekült a több ezer vámpír közül ,de most ránk vadásznak és a vérünkre fáj a foguk ,de miért is? Még minden olyan zavaros ,de valami azt mondja bennem hogy idővel mindenre fény derül és hogy Tom halála nem volt hiába való. Samuel vezet én mellette a kocsi ablak üvegére támasztom arcomat és az esős aszfaltot nézem. Felidőzik benne az arénában amikor azért úsztam hogy megmentsem Armeryt az újdonsült testvéremet. Felidézem ahogy Tomot látom a csodálatos fehér fényben és ahogy átölel. Felidézem ahogy majdnem minden pillanatban meghaltam ,és hogy most mégis itt vagyok. Lehet hálásnak kellene lennem? De miért? Azért mert most menekülhetek lehet életem végéig és egyetlen szerelmemmel sosem élhetem normálisan az életemet. A családom vámpírokból áll és ezen már mi sem változtat.
-Megérkeztünk. -ébresztett fel Samuel. Elaludtam a nagy beszélgetés közben.
-Akkor most csak úgy becsengetünk hozzájuk? -kérdeztem zavartan és még mindig hitetlenkedve hogy éppen bemenni készülünk az ősi ellenségeinkhez.
-Tudsz jobbat? Menjünk. - Samuel egyik kezével megfogta a karomat a másikkal pedig kinyitotta a kocsi ajtómat majd elindultunk az ajtóhoz.

Sok csengetés után Anagiri nyitott nekünk ajtót. A boszorkány aki amíg én az arénában voltam segített a családomnak ,és Tomnak. Próbáltak vissza hozni minket ,de nem sikerült. Anagiri nagyon szép lány és ezt Samuel is észre veszi. Alig tud megmukkanni.
-Gyertek csak be. - Mondja Anagiri a törzsi boszorkány majd elvezet Mark ágyához majd megfordul és azt mondja hogy nagyon vigyázzunk most nagyon gyenge.
Elhúztam a függönyt és eszembe jutott. Mielőtt kijutottam a sötét erdőből Louis elrejtett a fejemben egy gondoltatott...azt hogy fojtsam meg magam. Már épp majdnem megöltem saját magam mikor Mark Pierce beugrott velem a fény portálba, de várjunk csak mit is mondott Samuel?! Gregor az egyik ősi vámpír képes beleültetni gondolatot az agyadba. Nem, gondoltam … nem lehet igazi hogy Louis igazából Gregor. Miért tenne ilyet? Miért lenne velem ,és miért mentene meg hogy a végén megöljön? Minden esetre vissza húztam Mark függönyét és oda fordultam Samuelhez. 
-Samuel. Csak 11 menekült van. Louis nem menekült. Louis igazából Gregor. Emlékszem mikor ott voltunk az erdőben azt rakta az agyamba hogy fojtsam meg magam ,de Mark megmentett....... -Samuel csak nézett majd mögém meresztette a tekintetét.
-Igen ,mert én már tudtam hogy az a szemét egy ősi vámpír és persze azért is ,mert örülten menekültem. -Válaszolt hátam mögött kicsit döcögősen és fáradtan Mark Pierce aki felkel az ágyról. Az egész teste kötésből áll. Kezei sebesek. Hát én még könnyen megúsztam ezt a kis kalandot ,mert ahogy elnézem őt és látom a szemében a fájdalmakat. Viszont egy valamiben egyezzünk mind ketten elvesztettük az öcsénket és habár az erdőben meg akartuk ölni egymást most mégis egy csapatban kell játszanunk. Samuel elmondta Marknak amit nekem és persze ahogy ismerem a Pierce bosszú szándékait benne van a dologban. A kérdés az hogy a húga Amanda mit szól ehhez? A kis kedvence Roland volt és én megöltem őt. Mi öltük meg a másik testvérét Fredericket is ,de hát az isten szerelmére veszélyesek és haláliasak voltak. Ha nem tesszük akkor most mi fekszünk holtan. Előre féltem ,de Mark azt mondta nem érdekli a húgicája. Most azonnal induljunk a többiekért. Mark és Samuel mellet már nem érzem magam veszélyben ,de persze Mark még nagyon gyenge sőt sokkal rosszabb alig tudott lábra állni. Jajgatására azonnal belépet Anagiri és segített neki vissza feküdni. Majd oda jött hozzánk:
-Sajnos most nem tud ilyen nagy kalandokat vállalni. Valószínű bele halna a nagy megterhelésbe. Még két hétig feküdni kell. -Samuel fújt egyet majd szólt Anagirinek hogy vissza jön érte addigra gyógyítsa őt fel.
Kijöttünk a házból és túléltük. Meglepetésemre még van fejem és nem döftek karót a szívembe. Beültünk a kocsiba. Samuel csöndben ült majd megkérdezte
-Ki legyen a következő?
-Mi a végcél? -kérdeztem vissza.
-Anya és apa rejtekhelye ahol már ott van Armery. -Alig várom hogy lássam a másik bátyámat. Már hiányzik. Samuellel megbeszéltük és arra a következtetésre jutottunk hogy felkeressük Patrickot az egyik menekültet aki nem máshol mint a nagy New Yorkban élt így egyenesen oda vettük az irányt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése