MY LITTLE FAMILY 2: Dark Forest
8.rész:Temetett
A
tó hosszú volt,és sötét úgy ,mint szinte minden ebben a rohadt
erdőben. Az erdő közepén még mindig emlékszem a hold vakító
fényére ébredésnél. Mintha az lett volna az utolsó fény ami
érhetett engem. Azután minden egyre sötétebb ,és sötétebb
lett. Mintha a lelkem egyik olyan helyén járnék miben a halált
kell követni a kiúthoz a fénybe. A tó parthoz való távolságától
kb 400 méterre megláttam Armeryt ,és Deant harcolni. El kezdtem
vetkőzni, mire Louis elkapta a kezemet:
-Te
normális vagy? Tudod te mire készülsz? Honnan tudod mi van ebbe a
vízben? -Panaszkodott kirántottam a kezem,majd bele ugortam a tóba.
Ahogy
a víz a testemhez ért éreztem valami gonoszat. Kinyitottam a víz
alatt a szememet ,és láttam a tó alját mely annyira szép,és
tiszta volt alulról ,mint egy akvárium. Amikor a felszínre mentem
meg sötét volt,és beláthatatlan. Vissza mentem csak megint a víz
alá ,és felnéztem. Láttam a kék ,és napos eget. Felmerültem
,majd szóltam Louis-nak ,hogy jöjjön be a vízbe. Megmutattam neki
ezt a dolgot. Majd eszembe jutott Armery is.
Oda
néztem ,és még harcoltak , ezért el kezdtem oda úszni. Ahogy
távolodtam a parttól ,úgy éreztem valami biztosat hagyok magam
után. A biztos biztonságot ,pedig a sötét erdő sem volt piskóta.
Majd
megpillantottam a part kicsit messzebbi részét ahol Amberlyt
láttam. Csuklyásokat ölt tömegesen. A csuklyások a vízből
jöttek elő ,mintha éppen megszülettek volna. Amberly minden
pillanatban más állattá alakult át. Majd láttam ,hogy az onnan
felőli parttól közeleg valaki ,és van nála valami fegyver.
Hirtelen megijedtem
majd kétszer annyira nagy sebességgel közelítettem Armeryék
felé. Viszont fogalmam sem volt mit csinálok ha oda érek. Már
közel voltam Louissal együtt. Armery oda kiáltott nekünk:
-Meneküljetek
innen ,és ne gyertek ide! -De hogy hagyhatnám itt? Soha mondtam
majd mentem tovább. Villámlót egyet az ég,el kezdett esni az eső
,és nagyobb lett a sötétség. A fényt Amberly harca adta a nagy
tűz ,mely köréje ,és a csuklyások köré terült el. Louis
ordibálni kezdett. Megfordultam ,és láttam ,hogy vízi szörnyek
akarják lehúzni őt a víz mélyére. Oda siettem ,és elő vettem
kis késemet. Mikor oda értem Louishoz gyorsan magam mögé húztam
,és a kés bele állítottam ennek a szörnynek a szívébe.
Halálával
a tót,és az eget szörnyű csend kísérte. Elmúlt
villám,hullám,szél és halottam valami szörnyű hangot a fejemben
amitől ordítani kezdtem. A tó azon részén amit eddig beúsztunk
tele lett több ilyen szörnnyel. Újra villámlott egyet majd ez a
sok szörny felénk közeledett. Azonnal el indultunk Armery felé.
Sebesen úsztunk mikor oda értünk Dean megütötte Louist aki
majdnem elájult tőle.
Mint
Rolandnál minden stressz,és idegesség felgyülemlett bennem. A
családomra,a szerelmemre és az életemre gondoltam. Azzal a
lendülettel fogtam meg a kést ,és szúrtam át Dean vállát.
Kezem beakadt. Dean közvetlen közelébe voltam csóknyi távolságra.
Láttam elmosolyodni ,majd ezt mondta:
-Bárcsak
olyan feleségem lenne mint te. -Ezen felvettem a durci murci tini
lány fejet. Komolyan itt a halálos erdő kellős közepén az egyik
legnagyobb elkezd flörtölni? Szövetségre nem akar lépni
hirtelen? Mi ütött ebbe? Eddig meg akart ölni nem?
-Megölnéd
a feleséget bátyját? -Kérdeztem mire furcsa fejet vágott.
-Kicsoda
a bátyád? Ez a srác? -Rá mutatott Armeryre aki csak egy helyben
állt a vízben ,és minket nézet.
-Igen
képzeld el. Miért akarod ennyire megölni őt ? Vagy engem? És
miért beszélgetsz? -kérdeztem ,és én magam is tudtam ez mekkora
hülye kérdés,de hát fel kellet tennem. Eddig csak egy kegyetlen
gyilkos volt ,most meg itt jó pofizik nekem.
-A
játék eleje szörnyű ,de még szörnyűbb a vége nem tudtad?
-Kérdezi ,majd utolsó szava után hirtelen egy kéz nyúl ki a
hasából. Hirtelen elönti a száját a vér. Előre merevedik ,és
lebegni kezd. Aki mögötte van …. ő.... nem más ,mint Mark
Pierce. Az akivel a legkevésbé akartam találkozni ezen a játékon.
Végig
néztem arcát. Nem tudtam levenni mire készül. Majd megfogta ,és
a víz alá merült ,és nem tudom hova ment ,de eltűnt. Oda siettem
Armeryhez ,és mint mindig most is megöleltem. Olyan ,mintha az erdő
újra ,és újra össze hozna minket.
Amberly
még mindig csuklyásokkal harcol. Louis megkérdezi:
-Hova
lesz tovább? -Rá nézek ,és Tomot látom meg hirtelen.
Minden
fehér lesz körülöttem. A valóságtalan valóságból átmegyek
egy még valóságtalanabb valóságba. Ahol nincs víz,nincs
sötétség ,csak vakító fény,és Tom fogja a kezemet. Lenézek a
lábamra ,és felhőn állok. Alattam a sötét erdő ,és a tó.
Tomra nézek ,és látom,hogy valami fehér ruhában van. Átölelem
,és rá förmedek:
-Már
rég meg kellet volna találnotok! Tudod min mentem keresztül? Tudod
,hogy megöltem embereket,és mennyi halált láttam ,és mind
egyedül!! -Elbőgtem magam ,mert már nagyon frusztrált vagyok ,és
persze kicsit örültem is ,mert azt hittem vége van végre ennek a
rémálomnak.
-Beth
tudnod kell,hogy nagyon szeretlek ,és még innen is vigyázok rád.
-mondja mire összehúzom a szemöldökömet.
-Ezt
mire érted Tom? Hol van Sam ,és a többiek? Vagy csak te jöttél?
Armeryt hol hagytad,és a barátomat Louist?
-Beth
én nem megmenteni jöttem hozzád ,hanem segíteni neked. És
elmondani,hogy már nem élek. -Hiába mondta ki ezt Tom amúgy is
minden anti reális volt. Mintha meg sem hallottam volna kérdeztem
rá.
-Akkor
ha haza értünk megtanítalak a vámpír életre ,de vigyél már
haza. -megfogta két kezével a vállaimat
-Beth
nagyon szeretlek ,és megszakad érted a szívem ,de el kell mondjam
mielőtt lejár az időnk. A tó aljára kell menned ,majd a tó
fenekére kell tenned a tenyered. A többi meg jön magától. -
Megpuszilta a homlokomat ,majd vissza tértem a valóságba.
A
világos megint sötét,a hasam alatt megint víz van. Előttem
megint Louis ,és vissza fordulók Armery felé. Könnyem kicsordul
megölelem ,majd bőgni kezdek.
-Süüü....
mi a baj? -próbál vigasztalni majd elmondom neki mi történt.
-Nyugodj
meg Beth. Minden rendben lesz, hidd el. Menjünk a tó fenekére. -
Armery
,és Louis lemerültek a tóba. Én pedig fent maradtam,és zokogtam.
Nem bírom elviselni a gondolatot mely befürkészte magát az
agyamba. A sötétségnél is rosszabb érzés volt ez. Egy gyomor
görcs,egy romlott lélekkel ,melyben üres lyuk tátong. Az én
kisöcsém nem lehet halott. Egyszerűen nem tudtam elhinni. Rá
néztem Amberlyre ,hogy még harcol e. Láttam ahogy a tűz kiég ,és
a csuklyások elviszik Amberlyt egy fa bilincsben a tóba. Ekkor át
vettem minden energiát,és élet tapasztalatot. Össze szedtem
magam. Bámultam előre ,dühös arccal,és eldöntöttem ,hogy
megölöm az ősit. Bele merültem a tóba ,és leúsztam a mélyére.
Kinyújtottam a kezemet ,és megérintettem a tenyeremmel a tó
fenekét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése