MY LITTLE FAMILY 2: Dark Forest
10.rész:Végtelen Harc
Estéről
reggelre jártam a tónak a partját. Kicsit úgy éreztem mintha már
egyedül lennék. Nem hallottam harcot. Nem találkoztam ellenséggel.
Minden órában egy villámlást hallok ,mintha jelentene is valamit.
Kerestem Louis-t ,és Armery-t.
A
harmadik este mikor ott ültem a tűz hely mellet, és igen nem
érdekeltek a játék szabályok. Én meggyújtottam a tűzet. Már
igazából úgy éreztem nem is játékban vagyok. Már kezdettől
nem éreztem magaménak ezt az egész versenyt. Kezdettől a célom
nem a nyerés hanem a kijutás el kellet érnem arra a pontra mikor
rá jövök az itt létem nem másról szól ,mint a lázadásról.
Elegem van,hogy az életem másról sem szólt csak a családom össze
kaparásáról,és megvédéséről. Armery-t sosem láttam
életemben. Épp ,hogy megismertem egy gyilkos vámpír játékba
kerültem amit egy majdnem ,hogy gyerek vezet.
Ott
ültem a tűz hely mellet ,és ezen gondolkodtam ,mikor a hátam
mögött lévő bokorban valami mocorogni kezdett. Gyorsan leöntöttem
a tűzet a palackomban lévő utolsó kortynyi vízzel. Felkaptam a
csomagomat ,és menekülni kezdtem. Láttam,hogy valami kiugrott a
bokorból. Menekültem ,mert mi mást tehettem volna? A játékban
még mindig vannak résztvevők. Már majd három hete vagyunk itt
mégis sokan még élnek. Futottam majd megbotlottam az egyik kőben.
Arcra estem ,és bevertem a fejemet. Nehezen fordultam a hátamra ,és
nyitogattam ki a szememet. Viszont halványan láttam csak. Ez az
alak felém hajolt,majd a karját felemelte miben valami fegyvert
volt,és a koponyámra célozta.
Egy
fának a rönkjén ébredtem fel. Oda voltam kötözve. Fejem lefelé
logót ,szinte kicsavarodott a testem minden porcikája. Elém lépet
Mark Pierce. Nem is csodálkoztam a dolgon ,hogy egy Pierce végez
majd velem. Mindig is utáltam őt ,és a családját. A kis tesóját
már meg is gyilkoltam Roland Pierce. Bár tudtommal nem voltak
jóban. A Piercek egymással szemben sem tisztességesek. Mit vártam?
Hogy bizonyára már meghaltak az erdőnek a veszedelmei közben?
Magamnak is be kellet valljam ,hogy ezt a versenyt sem én ,sem
Armery,sem Louis nem nyerheti meg. Mint egy gödörben végezzük
,vagy elégetve porrá leszünk. A piercek nagyon erősek ,és
okosak. Nem halnak meg egy könnyen.
-Hát
mi meglepő ,hogy pont téged kaptalak el Elizabeth Archer. A kislány
ki mindig hátul ül az iskolában is. A barátidat kerested? De hát
neked is tudnod kéne ,hogy lehetetten az ,hogy egyikőtök megnyeri
a versenyt. Tudod nem csak én járkálok az erdőben. Mások is
vannak ,sokkal erősebbek. Roland végezte ki a versenyzők felét
indulásnál. Az a sok sikítás ,és vér. A sok bevégző. Te akkor
hol voltál? -Hangneme megszokottól nyugodtabb. Tudta ,hogy az ő
kezében van az irányítás ,és nem tehetek ellene semmit ,mert egy
kéz mozdulat lenne a halálom.
-Én
később keltem fel. -Feleltem
-Szóval
míg mások kín halált haltak addig te édesdeden aludtál. Jaj ,de
édes.
-Mintha
én dönthettem volna ,hogy csatlakozni akarok ehhez a játékhoz.
-Vágtam rá.
-Akkor
meg mi a francért álltál a portálon. Egyben azt nem viszik el aki
nem akarok csatlakozni sosem. -ebben volt valami ,mert Manson nincs
itt. Ha minden vámpírt aki a bázison állt elvittek volna akkor
most az ő életéért is aggódnék. Lehet kiválasztottak?
-Ki
visz el minket? -Kérdeztem.
-Azt
hiszem ez most mindegy. Te is tudod miért hoztalak ide. Meg kell
halnod Beth Archer. -mondta majd megfogta a kését. Felém emelte.
Felnéztem a csillagos égre ,melyen a csillagok kigyulladtak
fényüktől. Hallottam megint a villám csapását a távolban. A
szememből eleredt a könny. Kész voltam a halálra.
De
felszólalt bennem a ragadozó ösztön, az élni vágyás ,és a
szeretteim. Mark suhintotta a kését ,minden erőmmel szét
szakítottam a kötélt. Mark a fába szúrta kését ,majd abban a
pillanatban megfogtam Mark kezét ,és egy határozott mozdulttal
elsuhintottam az egyik fának. Neki verődött az egész gerince ,és
koponyája. Szinte lecsúszott a fáról. Nem néztem meg ,hogy
meghalt e. Gyors iramban megindultam vissza a part felé. A mellettem
lévő fák egyre sűrűbbek lettek szinte már dzsungel hangulatom
volt. Végül kitörtem ebből a sűrűségből ,és megint a parton
voltam. Előre bicegtem. Fejem még mindig jajongott az ütéstől.
Néha a víz elmosódott ,mikor a távolba néztem. Valaki megfogta
a vállamat ,és hirtelenjébe ahogy megfordultam bele vágtam a kést
amit felvettem a farönkről. Egy kis srác volt az. A sűrűből
jött ki ahonnan én. Valaki felkiáltott a rengetegben:
-GYILKOSS!!!!!
-sajongó fejjel indultam neki a tónak. Kezeimet egymás után
csapdostam. Majd megint halottam a villámot. Úsztam ,és úsztam
csak azt nem tudtam hova. Vissza néztem mikor más eléggé ki
úsztam a parttól. Láttam ahogy az erdő növényzete át alakul.
Ami eddig erdő volt ,most dzsungel lesz. Az állatok ki menekültek
az erdőből ,de mire a partra értek meghaltak. Lementem a víz alá
,hogy megnézzem még mindig szebb e alulról ,mint fölülről. De
lentről felfelé nézve is sötét volt a víz. Már nincs
világosság. A sötét erdő,és minden ami sötét volt eltűnt ez
egy új játék tér ,de mit rejthet ez? Az erdő állatai nem voltak
veszélyesek annyira,de a dzsungelé, és persze még mindig nem
találom Louist ,és Armeryt. E mellet fogalmam sincs mi történt a
sok rabbal,és csuklyással. Mi lehet Avrechorral,és mit tartogat
számomra ez a játék. Nem úsztam tovább ,inkább elindultam egy
másik part szakaszhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése