My Little Family 2.rész 12.fejezet: Robbanás (Évadzáró,utolsó fejezet)

MY LITTLE FAMILY 2: Dark Forest  
12.fejezet:Robbanás

Együtt osontunk végig a boszorkány kunyhók előtt nagyon csöndben ,és halkan. Ahol a sötét erdő volt,most ezek a boszorkány kunyhók vannak. Természetesen ez a rész is sötét ,de nem vak sötét ,mint a sötét erdő hanem egyszerűen este van mindig. Osonás közben néha bele botlunk pár csatába. A rabok a boszorkányokkal harcoltak ,de a boszorkányok nem közönségesek. Szinte mesebelik,mint az Ózban. Mint tudjuk több nap volt mire eljutottunk a sötét erdőből a tóhoz,de az a sötét erdő volt. Ez a boszorkány hely sokkal kisebb ,és körülbelül egy órára van a hold közepe. Tudom,hogy nehéz lesz oda jutni ,mert bármikor változhat a természet ,és ki tudja az mi lesz ezért kell sietnünk.

Az utolsó házaknál járhatunk mikor nagy sikoltásokat hallunk a fenyves belsejéből. Roma Amberly hangja ez ,és én hogy utálom mikor a lelkiismeretem játszik velem. Rá vettem a fiúkat,hogy menjünk megmenteni.

-Tutira csapda lesz,és mind meghalunk ,de nyugodtan menjünk csak. -mondta Louis.

Louis cinikus is lett,és furcsán csöndes ,de ez most a nagy rohanásban az életünkért nem is érdekelt. A sikítás egy kis kunyhóból jött. Oda lopakodtunk a tükör alá ,és benézegetett Armery.

-Amberly az egy boszorkány kínozza őt.

Louis feltoppant betörte az ablakot ,és beugrott a kunyhóba. Louis telepátiával rá vette a boszorkányt,hogy elvágja saját torkát. Amberlyt fel vette a kezébe,és kiugrott az ablakon.

-Megmentettek? -kérdezi Amberly

-Mi mást tehetnénk.

Tovább mentünk a fenyvesbe. Már nem voltak kunyhók csak csöndes fenyves. A távolban láttam ahogy a villám lecsap. Mindannyian a földre borultunk,és a fejünkre tettük a kezünket reflexből. Felnéztünk ,és láttuk ,hogy nem történik semmi. Nagy volt a csönd túl nagy. Egyszer csak a távolban felrobbant a tó közepe az az a vezérlő. A tűz gomba füstje a jel volt. A vulkán jön. Már nem volt idő sétálni felkeltünk ,és mind irdatlanul el kezdtünk futni. Megfogtam Armery kezét,és nagyon siettünk. Amberly leugrott Louis hátáról ,és saját lábán futott a piros ,gyönyörű ruhájába ami még mindig épp ,és sérthetetlen.

Vissza néztem amit sosem szabad ,és láttam a vulkánt ahogy kihányja a láváját, és elkezdi elárasztani a területet. A vízből gőz lesz ,és az állatok is el kezdik a menekülést a hold pontra. A föld a lábam alatt forró lett ,és a vállamra hullottak a fenyők hamu pelyhei. Az aréna már szinte egy mikró ami mindjárt teljes fokozatra kapcsol.

Már a hold résznél járunk ,és már nem kell sok a közepéhez. A közepét fel lehet ismerni ,mert egy hosszú fehér fény sugárzik az égre. Ez a fény olyan ,mint ami el vitt engem ide. Erre a borzalmas helyre ahova soha nem akartam kerülni ,de végre elhagyhatom. Armery azt mondta ma miközben a kunyhók között mendegéltünk ,hogy akármi történik sosem felejti el az ő egyetlen kishúgát. Nagyon megszerettem őt ,és bármire képes vagyok érte.

-Lassan ott vagyunk! -ordította Louis. Végül is jó ötlet volt elindulni ,mert már halottak lennénk. Úgy látom otthon megálltak a dolgok ,hogy vajon miért nem segítettek fogalmam sincs.

Oda értünk a hold közepére. A fény sugár körül a növényzet elszállt már ,és épp azon lépkedünk. Amberly megy előre ,és ahogy befut a fénysugárba hirtelen eltűnik. Előre megy Armery persze dühös ,hogy nem megyek egyből vele,de úgy döntöttünk egyesével jobb. Én mennék Louis után.

-Beth... -szólít meg engem Louis.

-Nem tudnád a biztonság után elmondani? -kérdezem majd elváltozik Louis arca.

-Sosem gondolkodtál? Végig annyira naiv voltál. A halál számodra megválás lenne már 500 éve. -tudtam ,hogy ez lesz. Tudtam az utolsó percekben ,hogy van valami amit nem mondd el. Se szó ,se beszéd. Éreztem a gondolatait a fejemben ,és halottam,hogy azt mondja fojtsam meg magam. Amíg én fojtogattam saját magamat láttam a távolból ,hogy valaki felém fut. Már az utolsó levegőket vettem mikor előttem megjelent Mark Pierce ki befutott velem a fénybe. 

 

Felkeltem ,és a szekrényemet láttam meg. Felugrottam ,és körbe néztem a szobámba. Álmodtam? Remélem álmodtam az egészet. Reméltem ,hogy a buli után nagyon berúgtam ,és most másnaposan feküdtem itt a szobámban. Reménykedtem a reménytelent ,hisz hogy lehetne azt felfogni ami történt? Louis,és Roland,Mark,hova lett Britney? Nem vártam tovább kinyitottam az ajtót és lementem. Szemem elé tárult a takaróval körül vont Armery. És persze Samuel,Filomena,Vicktoria. Samuel nyakába ugrottam ,majd megöleltem Vickyt.

-Üdv újra köztünk. -Vicky

-Nem álmodtam? -kérdeztem majd Mena válaszolt.

-Bárcsak álmodtál volna akkor most nem lenne megint ez.

-Ezt mire véljem? Hol van apa ,és anya? És Tom? -Samuel lépet oda hozzám.

-Beth. Ülj le el kell mondjak valamit. -leültem hát Armery mellé ,és bebújtam a takarója alá,és megöleltem Armeryt majd a vállára tettem a fejem,és vártam mit mond.

-Mikor az arénában voltatok itthon próbáltunk kihozni titeket onnan. De egyszer csak megjelentek itt a bevégzők ,és elvitték anyuékat. Mindenhol rólunk beszélnek,és főleg rólad. Azt mondják fellázadtál az ősiek ellen,és sereget gyűjtesz ellenük. Azt mondják meg akarod ölni őket,és tönkre akarod tenni a vámpír világot ezért arra utasítottak minden vámpírt,és vérfarkast hogyha tudják hol vagy akkor adjanak át téged az ősieknek.

-Jézusom. És Tom? -kérdezem

-Beth!! Tom meghalt. -vágta rá Vicky.

VÉGE

köszönöm az elolvasást ♥ 

Az egész regény letölthető szépen kidolgozva könyvszerűen:

ITT